Programozás alapok: C#, 1. rész

“Programozás alapok” néven indított cikksorozatunkban szeretnénk a kedves érdeklődőket a programozás alapjaival megismertetni. Sorozatunk első részben a C# (ejtsd: szísárp) nyelvvel fogunk foglalkozni, amit a Microsoft használ a Windows alapú rendszerein és köztudottan az egyik legegyszerűbb, ma is használatos nyelv. A sorozat következő részeiben mélyebbre ásunk a témában, ezzel a bejegyzéssel csupán étvágyat szeretnénk csinálni a kedves olvasóinknak.

A fejlesztői környezet

Munkánk során a Microsoft Visual Studio-t fogjuk használni, aminek próbaváltozatát a szoftveróriás honlapjáról tölthetjük le: http://www.microsoft.com/hun/visualstudio/ (természetesen más szerkesztő programot is használhatunk, de erősen ajánlott a hivatalos fejlesztői környezetben dolgozni.)

Miután letöltöttük és telepítettük a programot, nyissuk meg a File > New > Project menüpontot. A felugró ablak bal oldalán válasszuk ki a Visual C# opciót, majd jobb oldalt a Console Application-t (ezzel hozhatunk létre parancssorban futó alkalmazást, hétköznapi alkalmazások létrehozása jóval összetettebb feladat, így azt csak haladóknak ajánljuk). Ezek után alul megadhatjuk a projektünk nevét (Name), a helyét (Location), illetve a csomag (Solution) nevét, amiben szerepeljen, de erre majd később térünk csak ki.

Ha ezzel megvagyunk egy a következő képhez hasonló kódot fogunk kapni, annyi különbséggel, hogy én beleírtam, hogy mi micsoda.

A using kulcsszót a szükséges könyvtárak betöltésére használjuk. A C# ugyanis rengeteg beépített könyvtárat tartalmaz, amik általános problémák megoldását gyorsítják. Ezek a beépített könyvtárak csak akkor vállnak hozzáférhetővé, ha a using használatával “behívjuk” azokat.

namespace-en, azaz a névtéren belül class-ek, azaz osztályok és függvények fognak elhelyezkedni.

Erre vegyünk egy példát: a C# alapból nem tud semmit sem megjeleníteni a képernyőn, viszont a System névtér Console osztályában megtalálható egy WriteLine nevezetű függvény (példa lentebb), aminek a segítségével megjeleníthetjük a megadott szöveget. A függvény működését egyelőre nem magyarázom el, de nemsokára azzal sem lesz gondunk.

A névterek használata alapvetően ajánlott, de bizonyos esetekben elhagyhatóak. A következő sor például a using System; használatával a “System.” résszel lerövidíthető.

System.Console.WriteLine("Hello C#!");

Valamennyi változónk, függvényünk és osztályunk nevében használhatunk ékezeteket, kis és nagybetűket. Előbbit nem ajánljuk, utóbbira pedig oda kell figyelni, mivel a C# egy case-sensitive programozási nyelv, azaz kis és nagybetű érzékeny.

Kommentezés

A programunk forráskódjában kommenteket tudunk elhelyezni, melyek nem befolyásolják a program működését. Ezeket arra szoktuk használni, hogy megjegyzéseket, leírásokat, emlékeztetőket helyezzünk el a programunkban. (Mikor a projektunk fordításra kerül, ezek a részek automatikusan kikerülnek az exportált, buildelt fájlunkból.)

// Tudunk egy és 
/* több soros
   kommenteket is írni */

A legtöbb fejlesztőprogram a tönkrementetek zöld színnel jelöli.

Beolvasás és kiíratás

A beolvasott és a kiírandó eredményt is el kell, hogy tároljuk a memóriában. De miben? Változókban (esetleg konstansokban). A változóknak kötelező megadni a típusát, illetve azokat használat előtt deklarálnunk kell. Ennek legegyszerűbb formái:

int     myNum, myNum2 = 12;
char    myChar = 'a';
bool    myBoolean = true;

Változóink nevei akármilyen betűt és számot, illetve aláhúzást is tartalmazhatnak, de csak betűvel és aláhúzással kezdődhetnek.

A változók addig foglalnak helyet a memóriában, ameddig az adott blokk le nem fut, tehát a blokk végrehajtásának befejezésével azok megszűnnek létezni. Vannak ún. statikus (static) változók, melyek a program teljes élettartalma alatt foglalják a memóriát.

És végül, de nem utolsó sorban vannak állandó változók (const, vagy konstans), melynek értékét csak és kizárólag deklaráláskor adhatjuk meg.

const int myNum = 1;

Néhány egyszerű C# típus:

Kiíratás

C#-ban kétféle módon írathatunk ki szöveget. Az egyik ilyen módszer a Console.WriteLine(“Hello C#!”). Ezt szoktuk gyakrabban használni, viszont vannak olyan esetek, amikor ez nem felel meg nekünk, mivelhogy miután a szöveget kiírja, egyből új sort kezd.

Amennyiben ezt el szeretnénk kerülni, akkor a másik metódust választjuk, amit a Console.Write(“Hello C#!”) paranccsal érhetünk el.

A backslash (“\”) karakter egy feloldójel, ami annyit tesz, hogy jelenlétével tudatja a fordítóprogrammal, hogy a következő karaktert máshogy kell értelmeznie, mint azt más esetben tenné. Ezekből a legfontosabbak:

\n újsor
\t tabulátor
\\ backslash
\" idézőjel

Összefoglalás

Ebben a részben átvettük a Microsoft Visual Studio szükséges részeit, hogy hogyan hozunk létre egy új projektet és hogyan épül fel a programunk, majd egy kicsit belekóstoltunk az I/O műveletekbe (input/output). A következő cikkben a változókkal fogunk tovább foglalkozni, illetve továbblépünk a logikai műveletek felé. Addig is gyakorolgassatok, kísérletezgessetek az ebben a cikkben megszerzett tudással!

Bálint írása –

Középiskolás kocka. Szabadidejében zenéléssel, filmezéssel és persze bulizással foglalkozik. Jelenleg Windows 8-ra, Mac-re és iOS-re ír programokat. Korábban mélyrehatóan foglalkozott Androiddal, Linux-szal és webfejlesztéssel is. Internetes közösségi életetét többek között itt és Twitteren éli ki.

  • Ha tetszett a cikk, osztd meg!